Állandó negatív visszhang, legtöbbször jogosan: a magyar ingatlanszakmában dolgozók túlnyomó részének fogalma nincs arról, mit is csinál egy igazi, nagybetűs közvetítő. De ez kinek a hibája? A franchiseoké, a törvényeké vagy a tipikus magyar hozzáállás a ludas? A válasz egyszerű és bonyolult egyszerre.

Első hiba: törvények

A fő probléma, hogy semmilyen komoly szabályozás nem köti a közvetítő-palántákat feladatuk ellátásában. A biztosításközvetítés kőkemény hatósági vizsgához vagy diplomához kötött, kemény törvények szabályoznak minden szerződést, jogot és kötelezettséget, a felelősségbiztosításról nem is beszélve. Itthon viszont bárki elkezdhet ingatlant közvetíteni: nem kérnek sem végzettséget vagy erkölcsi bizonyítványt, de még az érettségi sem mindenhol a minimum... bár van OKJ-s képzés de elavult és nem kötelező, vannak belső képzések de sokszor a minimum sincs meg... ráadásul mindenkit felvesznek a franchise-ok aki betéved az utcáról és dobnak ki egy 3 napos tömény és tömör belső oktatás után az ügyfelek közé... főleg igaz ez a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben, amikor általános bejelentett, jól fizető állásokra is úgy vadásszák a munkaerőt - innen ered a második hiba.

Második hiba: a franchise hálózatok

Az ötlet jó: több különböző Kft külön-külön irodákat nyit, majd egy franchise szerződés megkötésével egységes rendszert és egységes kinézetet hoznak létre, ezáltal erősítve egymást és a brand-et. Egy ideig remekül működött a rendszer, de mostanra kifejezett hátránnyá vált megléte: az emberhiány és az előítélet miatt egyre nehezebb egy hálózat berkein belül megfelelően dolgozni és a kötöttségek senkinek nem engednek fejlődést: csak az lehet, amit a hálózat vezetői és a szabályzat megszabnak. A kétezres évek elején jól működő rendszer mára elavulttá és okafogyottá vált: egy jó (igazán jó) közvetítőnek semmi szüksége hálózati háttérre: a hozzáadott érték számít, így egy EV-vel legtöbbször igényesebb, gyorsabb és mindenek előtt olcsóbb munkát lehet végezni, mert a saját jól bevált rendszerével dolgozhat az értékesítő. Több jó példa is van a budapesti piacon: magamról írni itt nagyképűség lenne, így kiemelendő Csorba Dani és Kovács Kornél munkája: mindketten maguk és maguknak dolgoznak, sokkal eredményesebben és gyorsabban, mintha bármilyen cég megkötné a kezüket. A franchiseokat persze lehetne jól is csinálni de a jelenlegi elavult formákat mindenképpen fejleszteni, átalakítani szükséges.

Harmadik hiba: a magyar hozzáállás

Igen, komoly szempont a magyar hozzáállás, ugyanis nálunk mindenki nagyon sokat akar keresni minimális munkával. A magyar irigy a másikra amiért ő többet keres, noha megtehetné hogy többet dolgozzon de meg tudja magyarázni hogy miért jó a jelenlegi helyzet de kesereg ha nincs pénze és mindenki mást okol miatta. Az ingatlanszakma jutalékos rendszerű, ahol számlaképesnek kell(ene) lenni: A legegyszerűbb változat az KATA, havi 50 Mátyás királyt elutalsz állambácsinak és nyugtod is van; igen ám, de a magyar nem meri ezt bevállalni, mondván mi van ha 1-1 hónapban nincs eladása? És ez a baj, innen nem lehet továbblépni, az ilyen hozzállással senki nem lesz vállalkozó. Ez egy tipikusan olyan szakma, amiben egyenesen arányos a befektetett munka mennyisége és a keresett pénz, az egyetlen nehézség, hogy a bejövő pénzek nem időarányosan oszlanak: megfelelően kell likvid tőkével kalkulálni. Pont ezért számol az ingatlanos éves bevétellel: egy átlagos ingatlanos 2-3 millió forintot keres évente, ez havi lebontásban 200 ezer forint körül jön ki, 10 millió forint fölött az ingatlanosok csupán egyetlen százaléka keres; az átlag kereset 300-350e Ft-ra jön ki havonta, persze adózás előtt - évi 600e Ft az KATÁra, valamint további kb ugyanennyi a rezsire (online előfizetések, telefonszámla, stb) biztosan elmegy. De ha valaki jól dolgozik, remek munka lehet a szabad időbeosztás miatt - ellenben sokszor ez a fő okozata a nem megfelelő mennyiségű munka befektetésének.

Összesítve

Rengeteg a gond a magyar közvetítők körében, ezért feltétlen szükség lenne komolyabb és ellenőrzött szabályozásra. A jó ingatlanosok olyan ritkák mint az űrben a füttyszó, a fő ismérvük, hogy teljes körű szolgáltatást tudnak nyújtani és nem köti őket semmilyen kötelező minimum elérése: annyi ingatlannal foglalkoznak, amennyit jónak látnak és amennyit 100%-osan tudnak kezelni. Az ügyfél az első, egy jó ingatlanos minden kollégával dolgozik keresztbe, ami azt jelenti hogy bármikor feláldozza a jutaléka felét azért, hogy az eladója megfelelő időben megfelelő összeget kapjon érte - nincs olyan hogy nem dolgozik együtt másokkal. A jó ingatlanos mindent el tud és el is intéz az ügyfélnek: ügyvédi háttér, biztosítás, energetika, felújítás, bérbeadás és ingatlankezelés, stb... de ott van a lakás átadásakor is, hogy biztosan minden simán menjen. A legegyszerűbb és leggyorsabb változás akkor következhetne be, ha mindenki csak olyan ingatlanossal dolgozna együtt, akit ajánlottak neki, aki bizonyított és aki vállalja a munkájáért a felelősséget: minőséget nyújt értelmes áron szolgáltatásáért, amit kivétel nélkül mindig megfelelően elvégez.

Ha Kelet-Pesten értékesítenél, hozzám is bátran fordulhatsz, könnyen megtalálsz, de ha máshol kellene ingatlanos, vannak megfelelően dolgozó kollégáim szinte az egész országban: biztosan tudok ajánlani valakit. 

Szűcs Attila, LeoGroup