Rendkívül régen írtam bármit, csupán azért, mert hiszem és látom, hogy az írott sajtónak/blogoknak erősen leáldozott az elmúlt 2-3 évben; mindenki podcasteket hallgat és szóban szerez információkat, papírt olvasni már egyenesen boomer dolognak számít. ELLENBEN ma megtöröm a csendet, mert a minap kicsit megérintett a vibe... a Manchester United FA kupa győzelme után kicsit kiventilláltam magamból Insta oldalamon az érzéseimet és olyan jól esett, hogy megteszem most ide is.
Ne aggódj, szakmai maradok. Azt is tanítjuk, hogy amikor ügyfelekkel foglalkozunk, az otthoni dolgokat, a rossz kedvet, a negatív érzéseket kint kell hagynunk: az ügyfél az első, az ő érdekei, az ő élethelyzetének megoldása. Valamelyik nap a kollégákkal éppen ezt elemeztük: mire gondolnak azok a "kollégák", akik a megbízásokat csak azért kötik, hogy meglegyen a havi kötelező behozásszámuk, azzal viszont egy fikarcnyit sem foglalkoznak, amit az ügyfél tényleg szeretne?
Ilyenkor mindig eljutunk az ügyfél-edukálásig. Az ügyfeleket három csoportra lehet bontani ilyen szempontból: akik mindennek utána néznek és csak egy általuk kiválasztott vagy nekik ajánlott ingatlanossal lépnek piacra, mert tudják, hogy nekik nincs ehhez megfelelő tudásuk és idejuk. A második típus az "én mindenkinél jobban tudom" típus, aki nem akarja elkótyavetyélni, neki nem kenyérre kell, ő tudja, hogy az ingatlanos "csak felteszi a komra és várja a csodát", na ők azok, akik CSAK HISZIK, hogy nekik nem kell ingatlanos, de általában csak sok szerencsét kívánunk nekik és 6 havonta rájukcsörgünk, hogy még mindig nem fáradt-e el. A harmadik típus pedig a befolyásolhatóak. Ők azok, akik engednek egy erőszakosabb hideghívónak, csupán hízelgés és szimpátia alapján választanak ingatlanost és túlzottan is megbíznak olyan emberekben, akikben nem szabadna - amiből pedig nagyon nagy arányban érkezik a csalódás és a "3 hónapja írtuk alá, egyetlen ügyfelet sem hozott de még van hátra 9 hónap a megbízásból, hogyan mondhatnám fel?" típusú telefonok, amikből hetente kapok. Egy csodálatos világ lenne, ha minden ügyfél az első kategóriába esne, de hogy a Vasemberből idézzek: "ez nem Kanada..." Így marad az Ingatlanpáholy és néhány hasonlóan magas színvonalon dolgozó cég és igazi kolléga, akik tudják, hogy ez az egyetlen megfelelő képviselet a szakmában - de ameddig a mennyiség győz a minőség felett, csak széllel szemben pisilő kisebbség vagyunk, elsodor minket a franchise-tornádó...
Viszont aki azt gondolná, hogy csak az ügyfeleket minősítjük, nem. A kollégákat ugyanúgy - ahogy kettővel ezelőtti bejegyzésemben láthattad, a kolléga szót idézőjelek közé szorítottam. Így aposztrofáljuk azokat a kollégákat, akiknek inkább el kellene menni postásnak, Aldi árufeltöltőnek, közmunkásnak vagy bárminek, de ne próbálkozzanak a szakmánkban. Ők azok, akik alkalmatlanok. A nagytöbbség. Az arány 80-20, a rossz irányba: 80 százalék alkalmatlan a szakmára. Ők a "kollégák", akik még mindig teszkós szatyorral, papucsban járnak lakást mutatni, akik mások megbízásán élősködnek kereszthirdetésekkel és fogalmuk sincs, mit mutatnak, mert ugyanúgy először járnak ott, mint az ügyfél. Ők azok, akik "kaputelefonnal" fotózzák körbe a lakást, akik nem ismerik a tájolást, a műszaki tartalmakat, alaprajzot rajzolni pedig már egyenesen akkora bűnnek élnek meg, hogy Dante hetedik poklába való azonnali érkezést éreznek, mikor megnyitják a Floorplannert. Tehát tantermi példája szakmánk a Pareto-elvnek: az ingatlanosok 20 százaléka termeli meg a teljes közvetítői rendszer 80 százalékát, ennyi is alkalmas a szakmára, de itt még lehetne bontani: a felső 20 százalék 20 százaléka viszi el az összes jutalék 80 százalékát... ami nem baj, hangsúlyozom: aki jól dolgozik, minőségi munkát végez és az ügyfeleknek őszintén segít, keressen amennyit csak tud, minden fillért megérdemel.
És itt jön az érdekes rész: bennük sosem láttam sem én, sem az Ingatlanpáholy konkurenciát. Ők azok a nagyon szerény kisebbség, akiknél ha látok egy megbízást, tudom, hogy jó kezekben van, mert megfelelő képviseletet és árazást, minőségi szolgáltatást kap.
A trendek változnak, azonban egy örök igazság van: az ingatlanközvetítőkre már nincs szükség - az igazi szakértőkre viszont talán soha nem volt ekkora. Ha tehát úgy érzed, neked egyedül nem megy, semmi gond, sokan érzik így. Nincs időd rá, foglalkoznál azzal amit szeretsz, amihez értesz - nincs kedved állandóan a telefonokat felkapkodni, a túristákkal (olyan érdeklődők vagy megtekintők, akik csak nézelődnek, de nincs komoly vásárlási szándékuk) tölteni az estéket a családod helyett; van megoldás: MI. Egy személyben kell értenünk valamilyen szinten a hitelezéshez, az ingatlanjoghoz, a műszaki paraméterekhez, kell tudnunk kommunikálnunk, elérhetőnek kell lennünk mind telefonon, mind személyesen - tehát mi, az a felső 20 százalék nem csak "feltesszük a komra és várjuk a csodát", hanem igenis minőségi, értékteremtő munkát végzünk.
A trendek a vlogok, a videós ingatlanbemutatók, a podcastek irányába vitték a szakmánkat, manapság a self-brand az alapja annak, ha valaki sikeres ingatlanos szeretne lenni, így könnyen találhat magának bárki a felső 20 százalékból ingatlanost, éljen bárhol az országban. Aki pedig nem a tudatos, első számú ügyfél-csoportba tartozik és a "kollégák" csoportból választ megbízottat, pedig magára vessen: én szóltam.
Jönnek majd még blogok, de addigis csekkolhatjátok Insta, TikTok, Youtube, Facebook oldalaim, mindenhol jelen vagyok természetesen én is :)
Attila, Ingatlanpáholy
