Hazafelé jövet arra gondoltam, csinálok egy Insta posztot a mai napomról, de aztán egy piros lámpánál állva inkább elgondolkodtam és amennyire grafomán vagyok arra jutottam, hogy kiírom magamból a tapasztalataimat - elvégre több éves már ez a blog, több mint 200 bejegyzéssel, miért is ne folytatnám a hagyományt? :)

Történt ugyanis, hogy ma volt irodám, az Ingatlanpáholy első szervezett véradási napja. Ez piciny cégünk életében is fontos lépés, mert egyértelműen rendszert szeretnénk ebből csinálni, de a saját életemben is az volt, mert elhatároztam: én is adok. Azt tudtam, hogy a véremmel és az egészségemmel nincs probléma, mert néhány hónapja volt teljes vérképem, amin látszik hogy koromnak megfelelő egészségi állapotban vagyok, itt inkább fejben voltak problémák: a múltbéli rossz tapasztalatok és a folyamatosan elő-előjövő tűfóbiám mindig elrettentett az önkéntes csapoltatástól... egészen a mai napig. 

Már pár hete tudtam: akartam, hogy adjak, mert ahogy ma egy Vöröskeresztes hölgy, aki segítette az irodában a munkát fogalmazott jól: "ez az egész fejben dől el". Teljesen igaza van, hiszen egy 55 kilós lány is ugyanúgy tud fél liter vért adni, ahogy én a jó kilencvenöt kilómmal, hát mi bajom lenne/lehetne? Persze, az előzetes vérnyomásmérés és vérteszt alatt a vérnyomásom az átlagos felett, de mivel mondtam, hogy első véradásom, megértették az izgulást, így semmilyen akadálya nem volt az egésznek. Felkészültem, előtte 3-4 óra alatt benyakaltam 2-2.5 liter vizet, így meg is dícsértek, a véremen látszódott is a megfelelő hidratáltság, jóllehet emiatt is, minden probléma, szédülés vagy rosszullét nélkül végigcsináltam és így este fél 8-kor (holott maga a véradásom kb 15:30kor volt) még mindig rajtam van a tapaszka, hogy el ne vérezzek... :)

Fejben dől tehát el, és azért döntöttem az adakozás mellett, mert bár nagyon sokat adományozok ide-oda-amoda, csinálok/csináltunk saját gyűjtéseket, vettünk kórháznak TV-ket és hasonlók, de van, amit nem lehet pénzért megvenni, és ilyen a vér is. Ha nincs, pedig azonnal szükség lenne rá, lehet bármennyi pénzed, akkor sem lesz úgy hirtelen azonnal, ezért úgy érzem, talán ez volt az eddigi életem egyik legfontosabb "adománya". Tudom, aki már adott, az most azt mondja: ez nem egy nagy dolog - de nekem az. A tűfóbia, a múltban a vérvétel alatti majdnem-elájulás és hasonlóak után ez nekem nagy dolog, és az a helyzet, hogy rendszert is fogok, fogunk belőle csinálni: legközelebb egy nagyobb szabású, több városban egyszerre rendezett véradást fogunk tartani Kornéllal és Kamillóval december elején, mert bár ma is korrekt létszám jött össze, azt akarom, hogy ennek a duplája, triplája összejöjjön! Ráadásul legközelebb, bár ma egy wellness utat és egy egész napos kényeztető wellness napot is kisorsoltunk a résztvevők között, PÉNZT fogunk kisorsolni, nem is keveset, mert ahogy fentebb írtam, vért nem vehetsz, azonban ha 3-4-5 embert is motivál már majd a pénznyeremény, szívesen kifizetjük, hogy ezzel segítsünk. 

Így tehát autózás közben ez a kellemes érzés fogott el és az a tudat, hogy "igen, elég ritka is a vérem és tudom, hogy 2-3 embernek sokat fogok tudni ezzel segíteni pénzben nem mérhető mértékben".

Ez volt az én napom és ha végigolvastad, bízom benne, hogy december elején találkozunk majd Thököly úti irodámban és te is csatlakozol Kornélhoz, Balázshoz, Kálmánhoz, Gyulához és hozzám, akik az iroda tagjai közül adtak, és fognak adni akkor is vért. :)

Szép estét mindenkinek!

Attila