A történet már régebbi, melyet egy jelenlegi ügyfelem mesélt el egy belvárosi mezítlábas (értsd: iroda és céges háttér nélküli) ingatlanosról, aki a címben olvasható módon próbált (és sajnos sokszor nem csak próbált, sikerült is neki) megvezetni tulajdonosokat...

Történt ugyanis, hogy az eladó, nevezzük Ferencnek, szeretett volna eladni egy 6. kerületi, remek helyen lévő felújítandó, de komoly potenciállal rendelkező emeleti ingatlant. Mivel nem budapesti illetőségű, évtizedek óta egy nagy vidéki családi házban élő idősebb emberről beszélünk és ezt a belvárosi ingatlant örökség útján kapta meg, semmilyen ingatlanértékesítői tapasztalattal nem rendelkezik, hát mit tegyen, felhívott egy budapesti építési vállalkozó ismerősét, hogy ajánljon neki valakit, aki ezt az ügyet elintézi.
Az építési vállalkozó nem az újépítésűekre szakosodott típus volt, hanem a megveszem-felújítom-eladom karakterisztikával körülírható, így ajánlott neki egy általa jól ismert és Ferencünknek ajnározott, szakértőként leírt mezítlábast, akivel "tuti elégedett leszel barátom" - mondta. Ferencünk felhívta, az ingatlanos már várta a hívást, képben volt, másnapra már találkozót is kért. Ferenc kicsit megijedt, nem volt felkészülve ilyen hirtelen indulásra, de belement, hiszen az ő érdekét képviseli az ingatlanos - gondolta magában...
Másnap a találkozóra Ferenc egyedül érkezett, az ingatlanos pedig két másik férfival, akiket tanítványaként mutatott be és akik egyből elkezdték nagybuzgón felmérni az ingatlan minden szegletét, mondván hogy egy befektető is kérdezni fogja a felmért adatokat, legalább felkészültek lesznek.
Amikor az anyagiakra terelődött a szó, akkor fordult át Ferencben valami. Az első a jutalék volt, ami kimagasló volt egy ilyen helyzetre való tekintettel és még Ferencet is szíven ütötte: "5% hát az semmi, mindenki többé' dógozik, hát én mé' tegyem kevesebbé'?" Végül sikerült megállapodni 4%-ban, ami még mindig nem kevés, de elfogadható, ezen túl is lendülhettek volna a felek, de ezután jött a neheze: "Há' Ferenc, én aztat gondolom, hogy ez a lakás messze nem ér annyit amennyit te gondolsz éééte, de elintézem, hogy X-et kapjá', ennyit ér ilyen állapotban ez." Amit az ingatlanos nem tudott, hogy Ferenc megnézte indulás előtt a környékbeli árakat a neten, hogy legalább nagyságrendi fogalma legyen a négyzetméterárakról, az ingatlanos 40 (!) százalékkal alacsonyabb árról indult volna (és ebből még alku és a jutalék ilyenkor lejönne). Ekkor jött a fő gond: "ki se raknám piacra, ELDUGJUK, hogy különleges legyen! Hozok ide befektetőt, oszt eladjuk úgy! Eladom fű alatt, így jársz a legjobban! Jó?" Ferenc köpni-nyelni nem tudott, azt mondta az egész értékesítést át kell gondolnia, az ingatlanos és segítői hisztizve elvonultak, majd Ferenc "barátja", az építési vállalkozó néhány percre rá hívta Ferencet: "barátom hallom nem sikerült a dolog de ne aggódj, én segítek neked és megveszem X+5%-ért az ingatlant, így nem kell megbíznod senkit, majd én segítek neked!" Na, itt már leesett Ferencnek: az ingatlanos és a "barátja" összejátszottak, hogy többtízmillió forinttal olcsóbban megvegyenek egy lakást, saját céljaik érdekében. Szerencsére még időben leesett a tantusz Ferencnek így az üzletből nem lett semmi, később talált egy értelmes ingatlanost aki értelmes árban sikeresen értékesítette a lakást és mindenki elégedett volt, de a fő gond az, hogy még mindig rengetegen bedőlnek az ilyen mezítlábasoknak, akik óriási pénzekkel károsítanak meg gyanútlan ügyfeleket... és csodálkozunk, hogy az ingatlanszakma annyira rosszhírű, amennyire? Itt egy barát néhány millió forint extra nyereségért úgy vágta volna át Ferencet, hogy csak nyekken.
A tudatosabb ingatlanosválasztást és az ingatlanközvetítői szakma szabályozását EL KELL VALAHOGY ÉRNI, nincs mese, egyszerűen NEM TÖRTÉNHET MEG ILYEN.

Attila